Nemi szervek dilemmája: lehet szép vagy ronda egy pénisz és punci?

De olyanról még nem igazán hallottunk, hogy a nemi szerveket rangsorolták volna aszerint, hogyan néznek ki a legszebbek. Egyáltalán létezik olyan, hogy egy nemi szerv szép vagy csúnya? Vagy inkább már megint egy újabb okot teremtünk magunknak a gátlásosságra?

Hadd tegyünk fel már rögtön a cikk elején néhány húsba vágó kérdést: te például mikor szoktál csupasz nemi szervet látni? Megnézed magad a tükörben, a fürdőszobában vagy a hálóban? Vagy inkább csak a pornófilmekben köszön vissza a meztelen igazság? (De akkor legalább HD-felbontásban.) És amikor a sajátodat vennéd szemügyre, inkább szemérmesen elfordítod róla a tekinteted?

Nem igazán vagyunk kibékülve a nemi szerveinkkel

Pedig se a puncival, se a pénisszel nincsen semmi probléma. Legalábbis olyan biztos nem, ami a külsejét, a formáját illeti. Végső soron, ha valakivel ágyba szeretnénk bújni, nem a nemi szerve formája kelti fel bennünk a minden tabut ledöntő vágyat, hanem inkább a jól látható külső nemi jellegek.

Egy formás láb, a jól ismert dalban is megénekelt izmos kockahas, hölgyek esetében a mell is ezerszer több vágyat kelt a partnerben, mint a punci vagy farok csupasz látványa. Nem mellesleg, ha jobban belegondolunk, a kéretlenül kapott dick pic vagy puncifotó sem éppen bizalomgerjesztő tálalás, inkább a vágyott hatás ellenkezőjét érjük el vele.

Igaz, ezekben az esetekben – amik a kéretlenül küldött szexuális jellegű képeket takarják még a szexuális zaklatás fogalmát is kimerítik, szóval csak óvatosan a pikánsnak gondolt fotókkal – egy kívülálló nemi szervéről mondunk véres ítéletet.

Pedig, ha egészen őszinték vagyunk magunkhoz, a sajátunkat még az övénél is szigorúbban ítéljük meg. Ennek oka valahol ott keresendő, hogy szexuális felvilágosodás ide vagy oda, ezeket az érzéki, gyönyört okozó testrészeket még mindig rengeteg tabu övezi. Nem csak azért, mert szépnek vagy csúnyának találjuk őket.

A tabusítás már gyerekkorban elkezdődik

Sokkal inkább arról van szó, hogy már kiskorunktól kezdve azt sulykolják belénk, hogy ezekről a dolgokról, mármint a szexualitásról, a szexről és a nemi szervekről nem illik beszélni. Ha egy kisfiúnak akár 3-5 évesen feláll a kukija, az esetek többségében a szülők zavartan elfordulnak és arra kérik – vagy épp utasítják – hogy ne foglalkozzon vele. Nem magyarázzák meg a saját életkorának megfelelően a jelenséget.

Ugyanez a helyzet a lányok esetében is, pedig a másik nem iránti kíváncsiság már abból is jól látható, hogy óvodások vonulnak félre és nézik meg, hogy mi van a szoknya vagy a nadrág alatt. Egyébként még a gyönyörű magyar nyelv is erre és a pejoratív értelemre játszik, gondoljunk csak például a lányok csúnyájára, ami a vagina régies elnevezése.

Az elhallgatásnak megvan a következménye

Ennek a hozzáállásnak köszönhető többek között az, hogy se a férfiak, se a nők nagy része még felnőtt korában sem meri megnézni a saját nemi szervét. Sokan még felnőttként sincsenek teljes mértékig tisztában azzal, hogyan néznek ki odalent és nem tudják, hogyan működik a testük, milyen folyamatok játszódnak le az aktus előtt, alatt és után.

Persze ott a másik véglet is, amikor meg vannak győződve arról a tabusító nevelés, vagy épp egy rosszindulatú, fájó megjegyzés, esetleg a „divat” által felállított sztenderdeknek köszönhetően, hogy milyennek kellene lennie egy szép pénisznek vagy puncinak. És ha már az övék egy kicsit is eltér az „ajánlottól”, a saját szemükben már csúnyának számítanak.

Ez a hozzáállás viszont a szexuális életükre is hatással van:

• gátlásosságot okozhat, a szex teljes elutasítását,

• nem mernek levetkőzni a partner előtt,

• kerülik az elő- és utójátékot, hogy eldugják a kritikus testrészt a kíváncsi tekintet elől,

• visszautasítják az orális szexet, mert akkor a partner is szembesülne a kritizált formákkal.

Hosszú távon ezek a berögződések komoly szexuális frusztrációkhoz vezethetnek. Rendkívül türelmes, illetve figyelmes partnerre van szükség ahhoz, hogy ezektől lépésről lépésre megszabadítsa a kedvesét. Sok-sok beszélgetésre, szelíd önvizsgálatra és a tabuk ledöntésére. A pőre valóságra, ha szabad így fogalmaznom. Emellett persze vannak ennél tevékenyebb módszerek is, amikkel szintén segíthetünk a gátlásosság oldásában.

Például szerepjátékkal, a szemkötözős vagy kikötözős szexszel, amikor csak fogadnia kell a partnere tetőtől talpig tartó kényeztetését. Akkor is, ha az általa csúnyának tartott nemi szervnél jár a kéz vagy a száj. És persze ott van még a gyengéd érintésekkel operáló masszázs, például a tantra vagy az ESZO, amiket a kényeztető és illatos masszázsolajok segítségével szintén fel lehet dobni.

Pedig nincs is olyan, hogy szép vagy csúnya

A teljesség igénye miatt mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy ehhez az attitűdhöz azért a pornó vagy épp a különböző szőrtelenítési divatok hozzáteszik a magukét. Például a pornófilmek többsége és a brazil fazon egyaránt a gyerekes, csupasz vaginát tartja kívánatosnak. Ezzel viszont egy 45 éves, 2-3 szülésen már túlesett nő nem igazán fog tudni versenyezni, hiszen ahogy telnek az évek-évtizedek, a testünk változik.

A fenti sugallatok okán a férfiak esetében pedig a hosszú, vastag, egyenes pénisz lenne a nyerő, lehetőleg szintén szőrmentes állapotban. Utóbbi körülmény persze csak rajtunk múlik, minden más azonban anatómia – miért ne lehetne tehát szép úgy minden nemi szerv, ahogy azt a természet megalkotta?

Ebben az esetben nincs olyan, hogy szép vagy csúnya. Akár hosszabb, rövidebb, vastagabb vagy vékonyabb, egyenes vagy görbe, hangsúlyosabb a makkja vagy nem, jól láthatóan erezett vagy sem, nem számít. Ahogy az sem, hogy milyen hosszúak a kisajkak és a nagyajkak, hol helyezkedik el a hüvelybejárat, rózsaszín-e a punci vagy sápadtabb, csupasz vagy itt-ott fellelhető esetleg körülötte néhány szőrpamacs.

A lényeg ugyanis az, hogy ápolt legyen a nemi szervünk és könnyen csússzon, aminek csúsznia kell. És természetesen az, hogy elfogadjuk önmagunkat, így a nemi szervünket is olyannak, amilyennek a természet megalkotta és élvezzük azt, amit adhat. Mert mindenki úgy jó, ahogy van.