Túl sok az elvárás a monogámiával szemben

A monogámia rossz, nem természetes.

A monogámia jó, biztonságot ad.

Amikor apám elhagyta anyám, a tesóimmal azt éreztük, hogy ez a semmiből jött. Egyik napról a másikra, szinte ok nélkül. Boldogok voltak. Biztos a kapuzárási…

Igazság szerint a jelek ott voltak, csak mi gyerekek nem láttuk őket, a felnőttek pedig nem beszéltek róla.

Sokáig kell egymást kibírni

Amikor a házasság intézménye megjelent, 30-40 évig éltek az emberek. Főként a rossz higiénia, járványok és alultápláltság miatt.

Akkoriban mást jelentett egy életre párt választani. 10, 20 évig kellett csak tolerálni egymást. Maximum.

Most akár 60 évig is ki kell bírnunk valaki reggeli idegbaját, szeszélyes megszólalásait és rendetlenségét.

Ennyi idő alatt könnyebb eltávolodni egymástól és megunni, esetenként megutálni a másikat.

Túl sok fantáziánk van a tökéletes kapcsolatról

A fejünkben él egy tökéletes kép, egy tökéletes életről a tökéletes szerelmünkkel. Ez már magában rengeteg elvárás.

Mindeközben várjuk, hogy a szánkba repüljön a sült galamb.

Irreális kikötéseink vannak a monogámiával szemben.

• Legyünk mélyen szerelmesek, és dugjunk heti háromszor.
• Beszélgessünk jókat, és tudjunk kapcsolódni spirituálisan.
• Hozzuk ki egymásból a legjobbat, miközben önmagunk maradunk.
• Legyen közös hobbink, de ne legyünk túl sokat egymás nyakán.
• Legyünk együtt amíg meg nem halunk, ha lehet, boldogan.

A legutolsó annyira reális, hogy konkrétan mesékből tanultuk.

Persze a meséket is emberek írják, akik vágynak a “boldogan amíg meg nem halunk”-ra. De örök életre, tökéletes egészségre és folyamatos boldogságra is vágyhatunk úgy, hogy még soha nem láttuk vagy tapasztaltuk.

A sok elvárás pedig = sok hibázási lehetőség.

Könnyebb egy 20 részfeladatos teszten megbukni, mint egy egyszerű 2+2 szintű kérdésen.

Amikor a házasság az anyagi javak elosztásáról és gyereknevelésről szólt, egyszerű volt a képlet. Most meg mindent is, a párunktól akarunk.

Ráadásul úgy várunk el ennyi mindent, hogy sokszor már rég nem is tudjuk kivel élünk együtt.

Anyám és apám is folyamatosan változtak, alakultak.

Úgy csináltak mintha ismernék egymást, miközben a hobbijaik, kedvenc filmjeik, céljaik és vágyaik már egészen mások voltak, mint 25 évvel korábban.

Levonandó tanulság:

• Ne feltételezzük, hogy mit gondol vagy érez a másik, kérdezzük meg.
• Érdemes olyan kérdéseket is feltenni, amire azt gondoljuk tudjuk a választ.
• El kell járni randizni.
• Ki kell mondani, ha valami boldogtalanná tesz.
• Lássuk a másikat belülről, magunkat kívülről.

Jó ismerkedést.

Kattints ide néhány konkrét kommunikációs tippért, amiknek talán a szüleim is hasznát vették volna.

Ez a cikk egy hírlevél alapján készült. Ha érdekelnek hasonló tartalmak, iratkozz fel.