Nimfománia – áldás vagy átok?

Írta Szexvital.hu 2020-10-02 0 Hozzászólás

Az élvezetes és olykor tabudöntögető együttlétek, a hátunkon csorgó feromonok – vagy más anyagok – és a kéjes sóhajokkal teli éjszakák mind-mind az egészséges szexualitás részét képezik, az emberi élet egyik legjobb velejárója. Azonban van valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen időnként még a gyönyörből is megárt a sok(k): ez pedig nem más, mint a nimfománia.

A tudomány jelenlegi állása eléggé megosztja a tudóstársadalmat abban a kérdésben, hogy nimfomániásnak csak nőket lehet-e tekinteni, vagy férfiakat is? A nimfománia ugyanis nem kímél: bár rengeteg férfi ábrándozik arról, hogy összehozza a sors egy nimfomán nővel, ez a görög eredetű szó (nimfa őrület) egy szexuális zavart takar.

Nem újkeletű a fogalom: már 1802-ben említették a nimfomániát

Igaz, akkoriban még inkább azokra a nőkre használták a kifejezést, akik valamilyen csoda folytán megkívánták a saját férjüket, sőt mi több: egy másik férfit vagy nőt. A viktoriánus korban egyenesen úgy tartották, hogy azok a nők, akik ízletes ételeket és túl sok csokoládét fogyasztanak, regényeket olvasnak, tisztátalan gondolataik vannak és esetleg még a maszturbálásig is eljutnak, túlstimulálják a kényes női idegrostokat és voila, kész is a nimfománia.

Szerencsére az évszázadok alatt már a nők szexuális vágya és orgazmusigénye is egyre többet vesztett tabusított jellegéből, majd lassacskán elfogadottá vált a dolog. Később pedig már a mai nézeteket is alátámasztva, a káros mértékű szexuális vágyra korlátozódott. Mindenesetre a fogalom evolúciója során azonban 1980-ban eljutottunk arra a szintre, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság eltávolította a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvéből (DSM) a fogalmat, illetve férfi párját a szatiriázist.

Annak ellenére, hogy a közbeszédből továbbra sem kopott ki a fogalom, ma már inkább szexfüggőségnek és hiperszexualitásnak nevezik a jelenséget a szakirodalomban. Ha rákeresel az ebben szenvedő hírességekre, akkor ne csodálkozz, ha például Russel Brand és David Duchovny neve is előkerül.

De vissza az alapvetéshez: a nimfománia nem csupa móka és kacagás

Általánosságban véve az elmondható, hogy a nimfománia a hiperszexualitás – vagyis a hihetetlen mértékben felfokozott nemi vágy és libidó – női megfelelője. (A kór egyébként a férfiakat sem kíméli, esetükben szatiriázis néven kell tovább kutakodnod, ha szeretnél.)

Ez egy olyan káros állapot, amire többek között a teljes kontrollvesztés, a megszállottság és bűntudat triumvirátusa a jellemző. De van még néhány jellemző tünete, amiről könnyedén felismerheted, ha elindultál ezen az úton – vagy épp egy nimfomániás nővel hozott össze az élet:

krónikus, rögeszmés gondolatok és fantáziák,
kényszeres maszturbálás,
túlzásba vitt pornó,
szégyenérzet és bűntudat a szexet követően,
túl sok szexuális partner,
túlságosan nagyszámú párkapcsolat,
az érzelmi elköteleződés teljes hiánya.

A hiperszexualitásban, szexfüggőségben szenvedő számára olyan, mintha megszűnne a szexen kívüli világ. Gyakorlatilag másból sem fognak állni a napjai, mint az orgazmus utáni hajszából, függetlenül attól, hogy az éppen aktuális párjával sikerül-e ágyba kerülnie.

A betegség egyik kiváltó oka egyébként pont a gyerekkori traumák, jobban mondva a szeretet hiányára vezethető vissza a pszichológusok szerint. Gyerekkorban alapozódik meg az üresség és a magány érzete, amit a nimfomán nő a káros mértékű szexuális aktussal próbál meg pótolni – betömködni a lyukakat.

A nimfománia azonban nem lesz megoldás a problémára, hiszen ez is ugyanolyan következményekkel jár, mint bármely más függőség: a családi és baráti kapcsolatok teljes leépülésével, a párkapcsolatok sorozatos zátonyra futásával, a munkahelyi teljesítmény visszaesésével. Ezek pedig előbb-utóbb depresszióhoz, szorongáshoz vezetnek.

De vannak még más, nem kívánt következmények is

Mivel a nimfomániára a teljes kontrollvesztés a jellemző, számtalan káros következménnyel nézhet szembe a beteg. Az egyik oldalról ott vannak a nemi betegségek, hiszen a korlátlan, szinte soha ki nem elégíthető vágytól hajtva a biztonságra sem fordítanak túl nagy figyelmet.

Az azonnali kielégülés érdekében ugyanis elképzelhető, hogy megfeledkeznek a fogamzásgátlásról, de a pillanat hevében az óvszerhasználattól is eltekinthetnek. Talán emlékszel még a korábbi nemi betegségeket taglaló sorozatunkra (itt érheted az első és második részt), amiből világosan kiderül, hogy a felelőtlen szexnek az AIDS-en, a HIV-en, a HPV-n kívül még rengeteg káros következménye lehet. Hogy a nem kívánt terhességről ne is beszéljünk.

Ezek mellett azonban a nimfománia még olyan ön- és közveszélyes viselkedésre is sarkallhatja a nőket, amik nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészségükre is károsak lehetnek. Ha a függőség kialakulása előtt például nem igazán volt oda a BDSM-ért, a betegség miatt viszont olyan helyzetekbe és aktusokba is belemehet, ami tovább fokozza a mentális zavarait.

Ha szereted a szexet, ne ijedj meg: vélhetően nem vagy szexfüggő

Mielőtt túlságosan rád hoznánk a frászt tegyél fel néhány kérdést magadnak. Ha a válaszaid után összességében nem az a kép rajzolódik ki, hogy a szex irányítja az életedet, akkor nyugodj meg. Nem fenyeget az a veszély, hogy szexfüggő vagy hiperszexuális lennél.

Szóval, a kérdések:

Még számon tudod tartani, hogy hány szexuális partnered volt?
Akkor is a szexre gondolsz, ha nem akarsz?
Próbálod, de nem tudod kontrollálni a szexuális életedet? (Se a partnerek, se az aktusok számát.)
A csillapíthatatlan vágy miatt többször fizettél már a szexért?
A szexuális életed negatívan befolyásolja a párkapcsolatodat, a családoddal való kapcsolatodat, illetve a munkádat?
Sodortad már veszélybe magadat vagy a partnereidet a szex miatt?

A kérdésekből talán te is látod, hogy az, ha szereted a szexet, esetleg valamilyen fétisnek hódolsz vagy időnként pornót is nézel, az még nem jelenti azt, hogy szexfüggő lennél. A szex éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a levegővétel, az evés vagy az ivás.