A rendszeres szexet büntetni kell? Ezeket a sorokat olvasva hálás leszel, amiért a 21. században élsz

Bár itthon még mindig pironkodva és szemlesütve beszélünk a szexről, amikor szóba jön, a történelem során érte ennél rosszabb is. Persze sokat nyomott a latban, hogy a világ melyik részén éltünk. Lássuk, mennyit változott a szexualitás megítélése az évezredek során és mi volt a legdurvább ezért járó büntetés.

Athénban nem volt gond a szerető

Utazzunk vissza néhány perc erejéig az ókori Görögországba. Érthető lesz, ha az itt elterjedt nézetekkel ismerkedve felszalad a szemöldökünk, hol a szabadszelleműség, hol a konzervatív hozzáállás miatt.

Az athéniak a házasságban az örökösökről való gondoskodást látták, így a 13-15 évesen házasságba lépő „nők” akkor élvezhették a város lakóinak megbecsülését, ha szép csendben a háttérbe húzódtak, és a gyermekneveléssel, valamint a háztartással foglalkoztak.

Mivel nem tanítatták őket, ezért a férjükkel csak ritkán tudtak beszélgetni, ráadásul nem is aludtak vagy ettek együtt vele – ezt a mai viszonyok között kifejezetten rossz néven vennénk. A nők ekkoriban minden szempontból a gyengébbik nemet képviselték, az elnyomásukra az tette fel a pontot, hogy a férjük gyakran hazahordta a szeretőit.

A spártaiaknál lazább volt a gyeplő

Spártában jobb dolguk volt a nőknek, a többi görög városhoz képest lényegesen szabadabban élhettek. Ugyanolyan nevelést kaptak, mint a fiúk, vagyis elsajátíthatták az olyan atlétikai számokat, mint a birkózás vagy a futás, e mellett énekelhettek és táncolhattak is.

A fiúk nagyjából 20 évesen házasodtak, amit 10 év laktanya követett, mielőtt a feleségükkel lehettek. A nászéjszaka természetesen nem maradt el, de ezután csak titokban találkozhattak a szerelmükkel – a laktanyából való szökés fejében. Az akció meglehetősen nagy kockázattal járt, mert ha a felettes rajtakapta a katonát, akkor kemény büntetésben részesítette.

Ezekben az időkben úgy gondolták, az asszonyoknak nagyobb a szexuális étvágyuk, ezért hajlamosabbak a hűtlenségre. Ennek megrovásaként a férj minden következmény nélkül megölhette a szeretőt, és elválhatott, a feleség pedig nem vehetett részt a vallási ünnepeken, illetve nem járhatott templomba.

Örülhetünk, hogy vége a középkornak

A gyeplőn a középkorban sem lazítottak, sőt talán még szorosabban fogták. Azt vallották, hogy már egy pillantás is elég a vágy fellobbanásához, ezért a biztonság kedvéért azt javasolták, a nők inkább rá se nézzenek a férfiakra.

Ha mégis szárba szökkent a szerelem, a fiataloknak fejtörést okozott a légyott helyszíne. Haza nem nagyon mehettek, mert mindig volt ott valaki: a gyerekektől kezdve a felnőtt rokonokig. Jobb híján a legtöbben mégis ezt az alternatívát választották, illetve népszerű volt a szénakazal, napközben pedig a templom.

Az egyház komolyan vette a tiltást

Persze a képbe belépett az egyház, és több előírásban, valamint törvényben szabályozta, ki, kivel, mikor és hogyan folytathat szexuális tevékenységet. Nem vicceltek, tiltották a vasárnapi együttlét, de nem ez volt az egyetlen kieső nap: sok helyen csütörtökön és pénteken sem bújhattak össze a párok.

Itt még nem álltak meg, a nagyböjt 46-62 napjaiban, karácsony előtt legalább 35 napig, pünkösd környékén pedig 40-60 napig nem lehetett szexelni. Mondjuk arra kíváncsiak lennénk, mennyien tartották be ezeket az előírásokat és hogyan ellenőrizték a szabályszegést.

A megszorítások az önkielégítésre is kiterjedtek: ha valaki örömet akart szerezni magának, akkor böjt vagy korbács általi büntetés várt rá. A legdurvább bűnnek az orális szex számított. Amennyiben valaki ennek a vágyának engedett teret, akkor annak egy életen át kellett bocsánatért esedeznie.

A lényeg, hogy ne legyen öröm

Az egyház szerint a közülésnek nagyjából egyetlen elfogadott formája volt. Ez a házastársak közötti misszionárius póz – mert úgy gondolták, ez okozza a legkisebb élvezetet. A szigorú szabályok az évszázadok során fokozatosan veszítettek a népszerűségükből, a 12. századtól egyre ritkábban adtak ki az intelmeket tartalmazó műveket.

Mielőtt azt gondolnánk, ezeket az elvetemült eszméket csak a keresztények vallották, szólunk, hogy volt egy francia zsidó rabbi, aki a körülmetélésről vallott meghökkentő nézeteket. Szerinte egy körülmetélt férfinek muszáj volt meggyőződnie arról, hogy a felesége korábban nem volt együtt olyannal, akin ezt a procedúrát nem hajtották végre.

Miért? Azért, mert a nem körülmetélt férfi nagyobb örömökben tudta részesíteni a nőt. A franciáknál egyébként valamivel lazábban álltak az erotikához, elterjedtek voltak például az olyan történetek, amelyekben a házas nők szexuális kalandokba keveredtek.

A középkorban tehát a lehető legkisebb teret engedték a szexuális élvezeteknek és kifejezett céljuk volt annak elérése, hogy a tevékenységet lelkiismeret-furdalással társítsák. Nemcsak az extrém változatai miatt, hanem akkor is, ha valaki házasság előtt vagy ezt követően nem gyermekáldás reményében bújt a párjához – természetesen a szexet ilyenkor is szégyen volt élvezni.