Hányan vagyunk az ágyban még akkor is, ha csak ketten vagyunk jelen?

Mert a szexualitásunk az életünk szerves része, ugyanakkor olyan tevékenység, amely teljesen leképezi a múltunkat is. Korábbi partnereket, szülői neveléseket, társadalmi hatásokat és a hozott traumákat is, ha vannak. Emiatt tényleg érdemes feltenni a kérdést: végül is, hányan vagyunk az ágyban?

Ha te is érezted már magad kényelmetlenül szex közben, szorongtál azért, mert úgy gondoltad, hogy nem vagy elég vonzó, nem vagy elég tökéletes, unalmas a technikád. Ha megtagadod magadtól az orgazmust, mert „csak a kurvák élvezik a szexet” vagy mert elhiszed, hogy a szex kizárólagos célja a gyereknemzés.

Ha szégyelled magad azért, mert maszturbálsz vagy azért, mert élvezed, ha kikötöznek, megaláznak, rácsapnak a seggedre szex közben egy ostorral. Ha kétségek marnak a saját szexualitásoddal kapcsolatodban. Vagy azon gondolkodsz, hogy a gyereked a nevelésed miatt lett-e meleg. Ha nem mered megkérni a párodat, hogy izgassa az ujjaival vagy egy vibrátorral a prosztatádat, mert azt hinné, hogy meleg vagy… Akkor jó, ha tudod, hogy ti sem csak ketten vesztek részt a szexben.

Freud és a pszichoszexuális modell

A szexuális élet pszichológiája című művében már Sigmund Freud is megírta, hogy a szexuális életünkben az egész múltunk leképeződik. Sokan ott követik el a hibát, hogy azt gondolják, a szexualitásunk kialakulása a nemi éréssel egy időben történik meg és csak a fizikai, illetve fiziológiai tényezők befolyásolják azt.

Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól! Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete szerint például az egyéni szexualitás kifejlődése már a születést követő néhány héttel-hónappal később elkezdődik. Igaz, ekkor természetesen még nem a közösülés iránti vágy és a nemi szervek ingerlése az, amit jelen van, hanem pusztán a testi örömérzet, ami egyébként különböző testrészekhez és szituációkhoz, élethelyzetekhez kapcsolódik.

Freud elmélete szerint a gyerekek különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül, főleg az éveik számától függően. Minden egyes szakaszban megtalálható egy örömforrás vagy örömzóna (mindig valamelyik testrész) és egy ahhoz kapcsolódó cselekvés, amelynek köszönhetően a testi öröm megvalósul.

A szakaszok többségében az ösztönös késztetések és a tudatos szabályozás között heves vita dúl, ami az egyén számára önmagával vívott belső konfliktusban realizálódik. Ennek a konfliktusnak a feloldása az adott fejlődési szakasz feladata. Amennyiben ezt a feladatot nem sikerül megoldani, akkor az egyén a pszichoszexuális fejlődése adott szakaszában elakad vagyis fixálódik.

Ebben az esetben a feladat kimenetele kétféle módon mehet végbe: vagy úgy, hogy a kielégülés gátlástalanul, akadályok nélkül mehetett végbe, vagy éppen ellenkezőleg, a kielégülés gátolva volt valami vagy akár valaki által.

Bár az első kimenetel talán szimpatikusabb lehet, de tény, hogy a korai fixáció hatással van a felnőtt énünkre és szexualitásunkra. Akár személyiségformáló módon, akár úgy, hogy felnőttként egy komolyabb kihívással vagy stresszhelyzettel szembesülve ehhez a fixációs ponthoz nyúl vissza megoldásért.

Éppen ezért valljuk azt, hogy a múltunk hatással van a jelenünkre: minden egyes velünk történt eseménynek vagy akár érzelemnek van egy emléke, lenyomata bennünk, ami évekkel és évtizedekkel később is meghatározhatja azt, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, vagy hogyan viselkedünk és mit élünk meg és át szex közben, az intimitás perceiben. Mit engedünk meg magunknak és mi az, amire rámondjuk a nemet?

A pszichoszexuális fejlődés mellett: mik és kik hathatnak még a szexuális életünkre?

1. A kötődési mintáink

A kötődési mintáink szintén a korai gyermekkorban, kb. 2 éves korunkig bezárólag alakulnak ki, főleg a szüleink vagy gondozóink, nevelőink által. Az ahogyan csecsemőként és kisgyerekként velünk bántak, felnőttként is meghatározza azt, hogyan gondolkodunk önmagunkról, a saját szerethetőségünkről és úgy alapvetően a világról. Emellett megalapozza az önbizalmunkat és biztonságérzetünket is.

Könnyen belátható, hogyha valakinél ezek az alapok, kötődési minták sérültek és anélkül töltötte élete első 2 évét, hogy megtapasztalta volna a szeretetet vagy biztonságban érezte volna magát a szülő-gyerek kapcsolatban, vagy többségében csak degradáló kifejezésekkel illették, az hatással lehet a felnőttkori szexuális életére.

Akár úgy, hogy mivel alig-alig van önbizalma nem meri kifejezni a vágyait, vagy nem mer nemet mondani valamire, amit egyébként kellemetlennek tartana, amire nem vágyik. Vagy éppen ellenkezőleg, gyakran váltogatja a partnereit, esetleg a szex legszélsőségesebb formáit is kipróbálja, mert megtanulta, hogy csak akkor érezheti biztonságban magát, ha nem köteleződik el senki mellett.

2. A neveltetésünk

A szexualitás, a szexuális életünk az identitásunk szerves részét képezi, amely kora gyermekkori tapasztalatainkon keresztül alakul ki és az életünk során az új élményeknek és tapasztalatoknak köszönhetően folyton finomul, változik.

Az, ahogy felnőttünk és a számunkra fontos emberektől (például szülők, nagyszülők, hozzánk közel álló rokonok, barátok stb.) kapott üzenetek arról, hogy a szex jó vagy rossz dolog, vagy az, ahogy a családod előtted beszélt a testedről (vagy általánosságban a testről, testképről) mindegyik jelentős szerepet játszik a szexuális életünkben. A biztonságos családi környezetben való nevelés megalapozza az egészséges szexuális identitást felnőttkorban.

Azok, akik olyan családban nőttek fel, ahol ápolták és tiszteletben tartották a magánéletet, illetve a szexszel kapcsolatos kérdéseket nyíltan, életkoruknak megfelelő módon válaszolták meg, általában szexuálisan egészséges felnőttekké váltak, egészséges szexuális önérzettel.

Ők azok, akik nyíltan kommunikálják a szexszel kapcsolatos vágyaikat és szükségleteiket, illetve szex nélkül, mégis fizikailag is ki tudják fejezni a párjukhoz fűződő kapcsolatukat, plusz nem esik nehezükre meghúzni a szexuális határaikat.

Nagyra értékelik saját testüket, élvezik a szexualitásukat, így ők is gondoskodó, felelősségteljes és megbízható partnereket választanak. A szexuálisan egészséges felnőttek megengedik maguknak, hogy kiszolgáltatottak legyenek, sértődés nélkül elfogadják az intimitás megtagadását és elégedettek szexuális identitásukkal.

3. A belső szégyen

A belső szégyen trükkös dolog, mivel a szülők, gondviselők, családtagok mellett a társadalmi konvenciók, vallási előírások is elősegíthetik a szexualitással kapcsolatos belső szégyenérzet kialakulását.

Azok például, akik olyan családban nőttek fel, ahol a szülők kerülték a szex témáját, szégyenletesnek vagy egyenesen bűnnek tartották az önkielégítést és nem láttak a szüleiktől nyílt példát az egymás iránti ragaszkodásuk kifejezésére, esetleg a házasságig tartó önmegtartóztatást hirdették, nagyobb valószínűséggel érzik kényelmetlenül magukat a szexben, illetve nagyobb valószínűséggel alakult ki egyfajta belső szégyenük a szexszel és az intimitással kapcsolatban.

Könnyen belátható, hogy ez milyen szexuális problémákat okoz a felnőtt életben, arról nem beszélve, hogy saját maguk is milyen káros mintákat adnak át a gyerekeiknek, ha nem sikerül ezeket a gátlásokat feloldani és átformálni a szemléletüket.

4. Traumák

Sajnos számtalan olyan trauma van, ami hatással lehet a szexuális életünkre. Elsőként mindenkinek a gyerekkorban és felnőttként elszenvedett szexuális abúzusok jutnak eszébe, de a szexuális zaklatás mellett az érzelmi és fizikai elhanyagolás, valamint a bántalmazó magatartás is szerepet játszik ebben. Akár a szülők, akár a partner követte el, hiszen felnőttként is benne lehet olyan párkapcsolatban valaki, ahol például érzelmi elhanyagolásnak van kitéve.

Egyébként függetlenül attól, hogy a szexuális zaklatás egyszer történt meg vagy hosszabb ideig tartott, a gyermekkori trauma olyan hosszú távú károkat okozhat, amelyek felnőttként is megakadályozzák az egészséges szexuális kapcsolatokat. De nem kevésbé káros a szexuális életünkre egy felnőttkori abúzus sem, hiszen ilyenkor többek között az önvád (miért nem tudtam megvédeni magam, miért hagytam magam, miért nem küzdöttem jobban stb.) és bűntudat is színre lép. (Főleg akkor, ha a testünk „cserben hagy” és fizikailag az erőszak során is létrejön az orgazmus.)

A szexuális zaklatás különféle intimitási problémákat okozhat, például a vágy hiányát és az intimitástól való félelmet, az orgazmus elérésének képtelenségét, férfiaknál pedig korai magömlést és promiszkuitást. Ezen kívül a gyermekkori traumák gyakran jelentős pszichológiai szorongást váltanak ki, például szorongást, depressziót, PTSD-t, kábítószerrel való visszaélést, viselkedési problémákat, kapcsolati nehézségeket és így tovább.

A szexuális trauma az intim kapcsolatokkal és a szexualitással való küzdelmet válthat ki. Előfordulhat, hogy a szexuális életet üresnek, kellemetlennek és értéktelennek érzi a túlélő, ami befolyásolja a saját testével való kapcsolatát, intimitását és kapcsolatát is. És akkor a generációs traumákról, amiket szülőktől, nagyszülőktől, dédszülőktől örökölhetünk, még nem is beszéltünk.

Hányan vagyunk tehát az ágyban?

Régen az volt a mondás, hogy egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell. Kis túlzással és a fentieket figyelembe véve valószínűleg az ágyban is ennyien vagyunk jelen. Voltaképpen a szex soha nem csak arról a két emberről szól, akik éppen a gyönyört kergetik, mert mindannyian magunkban hordozzuk a múltunkat.

Azokat a mintákat és élményeket, érzelmeket, amiket a szüleink, a szűkebb és tágabb családunk adott át. Illetve amiket az exeinkkel megtapasztaltunk szex közben, a velük megélt intimitás vagy épp trauma is mindig ott lebeg a lepedők között.

Ahogy a társadalmi szerepelvárások és a vallási előírások is. Szerencsére a kötődési minták, a traumákból való felépülés, az önbizalom és biztonságérzet, valamint a helyes ön- és testkép kialakítása lehetséges. Nagyon sok munka és terápia kell hozzá, nagyfokú ön- és párismeret, de a fény ott van az alagút végén.