Égben köttetett szerelem: hogyan hat egymásra a szex és a divat?

Persze minden kornak megvoltak a maguk lázadói, de nőként azért a történelem folyamán leginkább a dekoltázsok mélységével, a szoknya hosszával és az ujjatlan ruhákkal lehetett megmutatni azt, ha kicsit több erotika szorult belénk az átlagosnál. Ezt hangsúlyozták ki az olyan szexi kiegészítők, mint például a legyező vagy a paróka.

A fűzőt és a mídert most még nem sorolnánk ide, a 16-19. század környékén ezek leginkább kínzóeszköznek számítottak és nyomuk sem volt az szexi ruhák, erotikus fehérneműk vagy BDSM kiegészítők ingerlő és szabadon hozzáférhető választékának. Na de mi történt azóta?

Amikor a szex színrelép

Az 1960-as és 1970-es években a tengerentúlon megindult hallgatói tiltakozások, a fogamzásgátlók elterjedése és az új erőre kapó feminizmus kombinációja sarkalatos változásokat eredményezett a társadalomban.

Ennek következményeként az 1960-as évek a régi és az új, a merev és az előremutató társadalmi kérdéseket és konfliktusokat feszegető szimbólumává vált. Ez az időszak nagyobb autonómiát adott a fiatal nőknek az öltözködésben, hiszen immár megválaszthatták, hogy mikor legyenek anyák, kivel szexeljenek és hogyan fejezzék ki magukat az öltözködés, a divat által.

Újabb nagyobb lépés akkor következett be, amikor Hugh Hefner és az 1953-ban alapított Playboy fokozatos térnyerésével a szex a média látószögébe került, ezzel párhuzamosan a női és férfi szexjátékok, a BDSM és a különböző afrodiziákumok pedig igencsak népszerűvé váltak.

A fiatalságnak és a szabadságnak ez a frissítő keveréke igazi forradalmat eredményezett a divatiparban. Az 1960-as években a nyugati fiatalok lázadozni kezdtek a hagyományos öltözködési stílusok ellen és új trendeket generáltak. 1965-ben Mary Quant brit tervező például drámaian csökkentette szoknyái hosszát, így terjedt el a függetlenséget és az erőt árasztó miniszoknya. Mindez természetesen a nőkre és a lábukra is felszabadítólag hatott.

Eközben 1964-ben Franciaországban André Courrèges tervező Quanthoz hasonlóan mutatta be minimalista, a korábbihoz képest jóval térd felett végződő miniruháit. A miniszoknya és a többi mini további szexi kiegészítők elterjedéséhez vezetett el. Ilyen volt például a maga korában még provokatív, cipzáras térdcsizma, az úgynevezett „go- go' csizma és harisnyanadrág is ekkoriban váltotta fel a nejlonharisnyát, ami az erotikus fantáziáknak is új löketet adott.

Mindemellett a miniszoknya merészsége megnyitotta az utat a polgárpukkasztó és ingerlő fehérneműk előtt is. Ez azért kapott egyre nagyobb hangsúlyt, mert fokozatosan elterjedtek az átlátszó anyagokból és laza horgolt anyagokból készülő – igencsak sokat mutató – felsők is, így a fehérnemű fontos divatkiegészítővé vált.

A szexuális forradalom szerepet játszott a kívánatos nő átalakulásában, újradefiniálásában. Ehhez az olyan szexi ruhák és erotikus fehérneműk megjelenése is hozzájárult, mint a baby doll, a body, az overállok és a különböző harisnyatípusok.

Újabb lépés a divatos szexuális forradalom felé

Ahogy haladunk előre a divattörténelem folyamán, úgy vált egyre sikkesebbé az androgün megjelenésű, hosszú lábát kihangsúlyozó nő. Ennek az irányzatnak például Twiggy volt a leghíresebb modellje, aki sokat tett a hangsúlyos szempillaspirál használat, ezáltal az igézőnek és démoninak tartott tekintet elfogadásáért.

Ezt az androgün megjelenést gazdagította tovább az 1970-es évek végén a punk mozgalom, amelyben például Blondie is úttörő szerepet játszott az úgynevezett divatellenességen alapuló szcénában, amely megpróbálta elkerülni a mainstream trendeket és ezek nélkül akarta kihozni nőkből és férfiakból a „dögöt”.

Ebben a korszakban olyan punk tervezők vitték a prímet, mint Vivienne Westwood és Malcolm McLaren, akik sokat tettek a fekete latex és bőrszerelések elfogadásáért, amely ma már a BDSM szcénában is domináns elem.

Ráadásul, amíg az 1960-as években a minit harisnyanadrággal tették polgárkompatibilissé, a punk tervezők a retró miniszoknyákat szakadt neccharisnyák kíséretében dobták be a köztudatba, hogy tükrözze a mozgalom lázadó természetét. Szintén megszülettek gardróbunk hangsúlyos darabjai, például a bőrdzsekik és bordélyházak sikkjét idéző bőrfűzők, de a fétis divat elemei is szárnyra kaptak.

Az 1960-as és 1980-as években a női és férfi test kihangsúlyozásának köszönhetően a csípő és a derék is a divat hangsúlyos szereplőjévé vált. Kezdetben a nadrágok magasított derekával irányították rá a figyelmet.

Gondoljunk csak a bohém lázadó hippikorszakra vagy diszkókultúrára, de az 1980-as évek vége felé fordulni látszott a trend és a derékmagasság folyamatosan csökkenni kezdett. Ennek 1996-ban jött el a tetőpontja, amikor Alexander McQueen Dante kollekciójában Kate Moss egy extra alacsony derekú, a popsi felső részét kivillantó nadrággal rukkolt elő.

Azok a 2000-es évek: a szexmunka-ipar is teret nyer

Ha visszatekintünk a Louis Vuitton 2009. őszi-tél kollekciójára, az áttetsző felsők és szövet fejpántot viselő modellek az ikonikus Playboy nyuszifülekre emlékeztetnek. Ez a minta folytatódik Marc Jacobs 2016-os bemutatójában, ahol a legtöbb modell latexből készült és csatokkal felszerelt platform csizmában érkezett meg a kifutóra.

Ez a két elem - a latex és a magas talp is – a sztriptíztáncosok által követett stílusokra emlékeztetett. Igaz, a platformcipők története a 16. századi Velencéig vezethetők vissza, ahol kizárólag felsőosztálybeli kurtizánok viselték ezeket a cipőket.

A szexmunka divatjának utánzása nem állt távol az olyan tervezőktől, mint Louis Vuitton és Marc Jacobs. Hatásuk a mindennapokban is megjelent, a 2010-es években mindannyian láthattuk a combközépig érő csizmák és a latex ruhák, illetve crop topok felvirágzását.

Összességében, ahogy a szex elfogadottá, kívánatossá és ünnepeltté vált, a nők és persze a férfiak is egyre többet, egyre erotikusabban mutathattak meg magukból. Időről időre vannak visszatérő elemek, de a két legcsábítóbb erogénzóna, a láb és a csípő kihangsúlyozásával kezdetét vette a szex és a divat között szövődött szerelmi viszony.