Mit művelt a koronavírus a kapcsolatainkkal? – Pszichológus válaszol
Nincs olyan ember, akit ne érintett volna a koronavírus érzelmileg, életmód szempontjából vagy akár szexuális tekintetben.
Az elmúlt hónapok során rengeteg mindent kellett megtapasztalnunk a saját bőrünkön, ami akár a jövőnkre nézve is komoly változásokat jelent. Iványuk Áronnal, a Szexvitál pszichológusával beszélgettünk az emberi, párkapcsolati és szexuális változásokról, amik a koronavírus alatt érhettek:
-Szexvitál: Hogyan hatott összességében a koronavírus az emberi kapcsolatokra?
Ez nagyban függ a kapcsolat fajtájától és minőségétől, valamint a benne lévő emberek személyiségétől. A párkapcsolatoknál elsősorban az a kérdés, hogy a pár együtt élt-e a karantén alatt, vagy külön, hiszen ez különösen fontos tényezővé vált ebben az időszakban. A különélő pároknál előfordulhatott, hogy ritkábbá váltak a találkozásaik, míg az együtt élő párok jellemzően még több időt töltöttek együtt. Az introvertáltabb emberek jobban viselték az egyedüllétet, illetve azt, ha csak kevesebb emberrel tartották a kapcsolatot a karantén alatt, az extrovertáltabbaknak nehezebb volt az egyedüllét, vagy az összezártság, nekik jobban hiányoztak a nagy társaságok. A családi kapcsolatok érdekes módon sokszor még élénkebbé váltak, mint a karantén előtt, például az a tudat, hogy nem lehetett meglátogatni az idősebb rokonokat, sokszor vezetett gyakoribb telefonbeszélgetésekhez, esetleg videóhívásokhoz. Ez valószínűleg azért alakult ki, mert a hírekben gyakran megjelent, hogy az idősebb korosztály a legveszélyeztetettebb, a velük való gyakoribb kommunikáció pedig megnyugtatóan hathatott a rokonaikra és rájuk is. A kollégákkal való kapcsolat változása elsősorban a munkavégzés típusán múlt. Az otthonról végzett munka sokszor lazította a munkatársi kapcsolatokat, míg elsősorban azokban az ágazatokban, ahol személyes együttműködésre volt szükség, például akár az egészségügyben, akár a szociális szférában, akár egyéb, hasonló munkakörökben a közös erőfeszítés közelebb hozhatta a kollégákat, azzal együtt, hogy a stresszes helyzetekben természetesen a konfliktusok is gyakoribbá váltak. A konfliktusok valószínűleg az elmúlt időszakban a legtöbb kapcsolatban erősebben jelen voltak, mint korábban, hiszen egy mindannyiunk számára új helyzet alakult ki, melyen keresztül saját magunk és a körülöttünk lévő emberek egészen új arcát ismerhettük meg, új, ismeretlen helyzetekkel találkoztunk, amikre sokszor nem volt kész válaszunk se nekünk, se a környezetünkben lévőknek. A konfliktusok megjelenése önmagában persze nem probléma, hiszen azok erősíthetik és előrevihetik a kapcsolatot, legyen az párkapcsolat, rokoni, vagy munkahelyi kapcsolat. Ha azonban ezek a konfliktusok nincsenek megbeszélve, lezárva, a kapcsolatok megromlásához, akár a végéhez is vezethetnek, mint azt többen is tapasztalták az elmúlt időszakban.
-Milyen belső feszültségek alakulhattak ki a karantén alatt?
Az elmúlt időszak a legtöbb embernek több stresszel, lemondással és odafigyeléssel járt, amik kimerítően hatnak ránk. Azok, akik nem találtak maguknak olyan, akár új elfoglaltságokat, kikapcsolódási lehetőségeket, ahol fel tudtak töltődni, tapasztalhatták, hogy fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek, mint korábban. Nagy terhet rótt a legtöbb emberre az a társadalmi elvárás is, hogy a karantén alatt a több szabadidő lehetőleg minden percét valami hasznos és kreatív elfoglaltsággal töltse, pedig abból, hogy esetleg több időnk van, még nem következik, hogy hirtelen találunk magunknak olyan hasznosnak mondott dolgokat, amikkel ezt a szabadidőt ki szeretnénk tölteni. A legnagyobb probléma azonban az elmúlt időszakban a családon belüli erőszak jelentősen megnövekedett gyakorisága volt. Azokban a kapcsolatokban, ahol a kölcsönös tisztelet helyett az egyik fél hataloméhsége és a másik fél megfélemlítése van jelen, a vesztegzár alatt tovább mélyülhetett ez az amúgy is súlyos probléma: a kijárási korlátozások lehetővé tették a bántalmazó félnek, hogy még nagyobb kontrollt gyakoroljon a másik fél, vagy az egész családja felett. Valamint a már említett megnövekedett stressz is nehezíti ezeket a kapcsolatokat, hiszen a bántalmazó sokszor a másikat okolja emiatt, vagy rajta vezeti le a saját feszültségét. Ezek miatt az okok miatt az elmúlt időszakban duplájára nőtt a családon belüli erőszak miatt segítséget kérők száma, sokszor olyan családokból is érkeztek megkeresések, ahol korábban nem fordultak elő hasonló esetek.
-Mi a helyzet a szexualitással? Az elmúlt hónapok javítottak vagy pont hogy rontottak a szexuális életünkön?
Bár azt gondolnánk, hogy a több idő és lehetőség több szexuális együttléttel is jár, valójában a legtöbb párnál vagy nem hozott lényegi változást a karantén a szexuális életben, vagy esetleg még negatív hatással is volt rá - persze olyan is volt, akiknél igenis pozitívan hatott az összezártság a szexualitásra. Azt nem tudni, hogy hány "karanténbaba" fog születni, de az elmondható, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb nyertese a pornóipar - nagyon sokan használták a pornót például feszültséglevezetésre. Sok pár van, ahol a több otthonlét csak több munkával járt, például a gyerekek otthoni tanulásával. Ezeknél a családoknál például nem volt jellemző, hogy a karantén felpezsdítette a szexuális életüket.
-Az összezártság miért befolyásolja a nemi életünket?
A stabil párkapcsolat egyik alapja a megbízhatóság és a biztonság, az élénk szexuális életé pedig a változatosság és az újdonság, így a két véglet közötti arany középutat keresi a párok nagy része. Az összezártság inkább az előbbinek kedvez, bár tényleg van példa arra is, hogy a több együtt töltött idő előhozza a kreativitást a szexuális életben és nagyobb teret enged a kísérletezésnek.
-Miért lehet, hogy vannak, akik együtt töltötték ezt az időszakot mégsem nőtt az együttlétek száma?
A szexuális együttlétek egyik fontos motiváló tényezője az az érzés, amikor egy ideig nem látjuk a párunkat, már hiányozni kezd és egyre jobban vágyunk arra, hogy újra együtt legyünk. Ez a feszültség könnyen válhat szexuális hajtóerővé, viszont a legtöbb párnak ezt nélkülöznie kellett az elmúlt időszakban, így lehetséges, sokaknál nem nőtt az együttlétek száma. Fontos tényező az is, hogy hogyan látjuk a párunkat minden nap: érthető módon vonzóbb az, ha azt látjuk, hogy a másik ad magára, felöltözik, törődik a külsejével, mint az, ha egész nap mackónadrágban ül otthon - ami a karantén alatt a legtöbb embernél nyilván sokkal gyakrabban előfordult, mint előtte. Azoknál is hasonló volt a helyzet, akik erősebb szorongást élnek meg a szexuálitással kapcsolatban, úgy érzik, teljesíteniük kéne, de erre szerintük nem képesek, ezért inkább kerülni igyekeznek az együttléteket. Náluk általában nem hatott motiváló erőként a több lehetőség, sőt, sokszor nagyobb szorongással járt számukra az elmúlt időszak.
-Nekik mit javasolsz?
Első körben segíthet az is, hogy az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba, így csökken a stressz, növekedhet a kedv az együttlétekre. Jó ötlet még bepótolni az elmúlt időszakban kimaradt közös, kimozdulós időtöltéseket és randizni vinni a párunkat - ez a szexuális életre és a teljes párkapcsolatra is pozitív hatással lehet. Akiknél tényleg erős a szexualitástól való félelem vagy az ezzel kapcsolatos szorongás, ott érdemes ennek az okát megtalálni és utána ezt a szorongást csökkenteni, hogy a szexuális élet élvezetesebbé váljon. Ebben nyújthat segítséget a pszichológus szakma.
-Mit kellett szerinted megtanulnunk és tovább vinnünk a járványhelyzetből?
Talán azt, hogy bármikor, teljesen váratlanul jöhetnek olyan helyzetek, amikben nem vagyunk nyeregben, amiket nem irányíthatunk és nem ismerünk. Sokan csökkentik a saját szorongásukat azzal, hogy igyekeznek az életük minél több területét kontroll alatt tartani, ami érthető, hiszen ez biztonságot hoz, de főleg ezekben a helyzetekben ez a törekvés csak még több stresszel és tanácstalansággal jár. Szerintem meg kell tanulnunk néha csak bízni abban, hogy a dolgok akkor is rendben lesznek, ha nem mi irányítjuk őket. Ezt persze könnyű mondani, nyilván nem véletlenül alakul ki ez az igény sok emberben, de ezzel együtt én azt érzem, számomra ez volt az elmúlt időszak legfőbb tanulsága és ez a tanulság sokak számára megfontolandó lehet.
A cikk szakértője Iványuk Áron pszichológus, aki Budapesten fogadja a klienseit. Ha úgy érzed, hogy szakemberhez fordulnál bármilyen kapcsolati nehzézség, önértékelési probléma, szorongás vagy szexuális probléma miatt, akkor keresdfel bizalommal a honlapján.